Bódai-Soós Judit Mennybéli mesék




Vannak könyvek, amik csak úgy belesimulnak a lelkünkbe. Nem harsányak, nem látványosak – csak egyszerűen ott maradnak, mint egy régi emlék, egy gyerekkori ölelés, vagy a nagymamánk hangja egy nyári délutánon.

A Mennybéli mesék ilyen volt számomra. 24 oldalnyi szelíd történet, de minden egyes mese egy kis ablak az égre. Bódai-Soós Judit érzékenyen, de érthetően vezeti a gyerekeket – és velük együtt minket, felnőtteket is – az angyalok, a szentek és a hit világába. Nincsen benne semmi tolakodó tanítás, csak halk, szép szavak és lélekemelő gondolatok.

Szent Margit meséje pedig… szívbe markolt. Különösen, mert gyerekkoromban a nagymamámmal szinte egész nyáron a Margitszigeten voltunk. Vittük a piknikkosarat, labdáztunk, olvastunk – és bizony sokszor meglátogattuk Szent Margit sírhelyét is. Ahogy a könyv lapjain újraéledt előttem Margit története, mintha megint ott lettem volna a nagyi kezét fogva. Csodás volt.

A kötet többi meséje is olyan, mint egy-egy halk fohász: az utolsó oldal után az ember csak lehunyja a szemét, és picit jobban érti a világot. Vagyis békésebben tud benne lenni.

Szívből ajánlom ezt a könyvet nemcsak a gyerekeknek, hanem mindenkinek, aki hisz abban, hogy a mesék képesek megsimogatni a lelkünket. Segítenek emlékezni, megérteni a világot, és talán egy picit közelebb visznek minket önmagunkhoz – meg azokhoz, akiket a legjobban szeretünk.
Szeretném megköszönni Az @mkmtmozgalom -nak valamint a @helmakonyvek kiadónak a bizalmat és a lehetőséget.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Indrek Hargla – Melchior és Pilátus evangéliuma

Sky S.T.: Emily 2.

A ringben az életért – Erik Brouwer: Auschwitz bokszbajnoka