A ringben az életért – Erik Brouwer: Auschwitz bokszbajnoka

Van az a pillanat, amikor olvasás közben megszűnik körülöttünk a világ. Amikor már nem csak egy történetet követünk, hanem valaki más sorsát éljük át – a bőrünk alá kúszik, és nem ereszt. Erik Brouwer Auschwitz bokszbajnoka pontosan ilyen könyv volt számomra.

A történet középpontjában Leen Sanders áll, a többszörös holland bokszbajnok, akinek karrierje a náci megszállás következtében egyik napról a másikra darabjaira hullik. Deportálják Auschwitzba, elveszíti a családját, és minden, amit korábban biztosnak hitt, eltűnik a semmiben. A sport, amely korábban a dicsőséget jelentette számára, most a túlélés eszközévé válik.

Sanders a boksz által nemcsak a fizikai erejét próbálja megőrizni, hanem az emberi méltóságát is – ott, ahol a legkevésbé sem számítanak az emberi értékek. A ring a koncentrációs táborban különös hely: egyszerre a remény és a kegyetlenség színtere. A tábori meccsek ugyan a náci őrök szórakozását szolgálták, de Leen számára minden alkalom egy újabb esélyt jelentett az életre. A boksz nem játék volt – hanem élet-halál kérdése.

A könyv nem csupán a történelmi borzalmakról szól, hanem egy ember lelkének küzdelméről. Látjuk éhezni, fázni, megaláztatásokat elviselni, de ugyanakkor megcsillan bennünk a remény, amikor segíti a társait, amikor kitart, és amikor nem engedi el azt, aki valaha volt. Leen Sanders nemcsak bokszbajnokként, hanem emberként is példát mutat.

Ami különösen megérintett, az a könyv érzelmi ereje. Nehéz szavakba önteni, mennyi fájdalmat, mégis mennyi bátorságot sűrít magába ez a történet. Egyszerre éreztem szomorúságot, dühöt és mély tiszteletet. A történet újra és újra arra emlékeztetett, hogy az emberi lélek milyen elképesztő dolgokra képes, még akkor is, amikor minden ellene dolgozik.

Brouwer könyve nemcsak egy sportolóról szól. Egy emberről szól, aki nem adta fel, akkor sem, amikor minden ok megvolt rá. És arról, hogy az emlékezés nem hagyhat alább – mert csak úgy tudjuk megérteni, mi mindent képes túlélni és megőrizni az ember, ha nem felejtjük el, honnan jövünk.

Köszönöm a @corvina_kiado-nak a recenziós példányt!