Sky S.T.: Emily 2.

 

Már az első Emily-könyvnél éreztem, hogy ez a történet nem ereszt. Nem csak egy regény volt számomra, hanem egy olyan élmény, ami velem maradt, dolgozott bennem, és újra meg újra eszembe jutott.
A második rész pedig ezt az érzést csak tovább mélyítette – nem enged el, hanem csendesen, de határozottan ott van velem, amikor szükségem van rá.
A folytatás már nem csak a múlt feldolgozásáról szól, hanem arról is, hogyan éljünk vele együtt. Emily most is sebezhető, de már másként. Már nem csak sodródik – küzd.
És közben annyi ismerős érzés visszhangzott bennem… Az anyaság súlya, a megfelelési vágy, az eltemetett vágyak, az örökségként cipelt elvárások – én is cipeltem, sőt cipelem őket.

Volt, hogy úgy éreztem, ez a könyv tükröt tart elém. Hol torzított, hol megmutatta az igazat. Hol fájt, hol megnyugtatott.
És igen, most is voltak olyan mondatok, amiknél le kellett tennem a könyvet. Egyszerűen csak hagyni kellett, hogy leülepedjen bennem a gondolat, a fájdalom, az igazság.

Én ezúttal is ekönyvben olvastam, de tudom, hogy ez az a történet, amit jó lenne egyszer papíron is kézbe venni. Lapozni, megjelölni, visszalapozni – úgy igazán a sajátommá tenni.

Köszönöm Sky S.T.-nek, hogy nem félt mélyebbre menni, és hogy újra rávilágított: a hibáink nem gyengeségek, hanem emlékek arról, hogy megpróbáltuk.
És köszönöm a Helma Kiadónak és az MKMT mozgalomnak, hogy ez a második kötet is eljuthatott hozzám. Ez most is egy olyan könyv lett, amit nem lehet csak úgy elfelejteni.