Indrek Hargla – Melchior és Pilátus evangéliuma

-

 

Rejtély, történelem, és egy patikárius, aki mindig tudja, hol keresse az igazságot



Indrek Hargla – Melchior és Pilátus evangéliuma
(Recenziós példány – Galaktika / Metropolis Media)

Mindig is volt bennem egy halk vonzódás a történelmi krimik iránt, de mostanában ritkán nyúltam ehhez a műfajhoz. Talán épp ezért ütött akkorát ez a regény – mert újra eszembe juttatta, milyen az, amikor egy könyv nemcsak egy rejtélyt old meg, hanem világot épít, hangulatot teremt, és úgy tanít, hogy közben észre sem vesszük.

A Melchior és Pilátus evangéliuma a középkori Tallinnba repít, ahol Melchior, a patikárius egy újabb bonyolult és veszélyes ügybe keveredik. Egy titokzatos kézirat, egy eretnekséggel vádolt szekta, egy rejtélyes gyilkosság, és egy kérdés: mi az igazság, ha a múlt is hazudik?

A könyv egyik legnagyobb ereje a hangulat. A szerző szinte festi a képeket: gyertyafény, süppedős szőnyegek, dohos könyvtárak, templomfalak, és a középkor mindennapjainak nyers valósága. Ez nem egy gyors, pörgős krimi – sokkal inkább lassan kibontakozó, rétegekkel teli nyomozás, amiben minden részletnek súlya van. Olyan érzésem volt, mintha egy történelmi labirintusban bolyonganék, és Melchior egy-egy megfigyelésével kicsit mindig közelebb jutnék a kijárathoz.

A karakterek is nagyon erősek – különösen Melchior alakja, aki egyszerre éles eszű, érzékeny és csendesen bölcs. De nemcsak ő az érdekes: a mellékszereplők is valódi személyiségek, nemcsak eszközök a történetvezetéshez. A vallási szál pedig mélységet ad az egésznek – felvet komoly kérdéseket hitről, igazságról, hatalomról és emberi döntésekről, miközben nem válik nehézkessé.

Bár nem minden pillanatában sodró lendületű, ez a regény egyfajta intellektuális utazás: lassan olvastam, sokszor megálltam egy-egy mondatnál, újraolvastam, visszalapoztam. És a végén minden a helyére került – úgy, ahogy azt egy jó krimitől elvárja az ember.

Ha szereted a középkori rejtélyeket, ha szívesen bújnál bele egy kissé füstös, korhű hangulatú világba, ahol a nyomozás mellett a gondolatébresztő kérdések is előtérbe kerülnek, akkor bátran ajánlom ezt a könyvet.
Nem harsány, nem száguldó – de pont ezért hagy nyomot.

💛 Ezúton is köszönöm a recenziós példányt a Galaktika / Metropolis Media kiadónak – igazán értékes olvasmányélmény volt!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Oláh Tímea Lélek Tér

-
Kép
  Néha nem könyvre vágyik a lélek… hanem ölelésre. Olyan szavakra, amik nem tanítani akarnak, hanem megérteni. Nem hangosak, nem sietnek. Csak ott vannak, csendben – pont, amikor kell. Oláh Tímea Lélek Tér című könyve pont ilyen volt számomra. Már a bevezető olvasásakor éreztem, hogy valami belső melegség járja át a szívem. Nem tudtam pontosan megfogalmazni, mitől, csak azt tudtam: jó benne lenni. Jó olvasni. Jó lelassulni vele. Így történt az, hogy egyszerűen nem tudtam letenni, és egy este alatt elolvastam az egészet – úgy, hogy közben újra meg újra meg kellett állnom, csak azért, hogy érezzem, amit elindított bennem. Ahogy haladtam fejezetről fejezetre, úgy éreztem, minden egyes gondolat egy lámpás a lelkemben. Nem voltak nagy megfejtések, mégis minden sorban ott lüktetett valami mély felismerés. A “lélek hídja”, a “tükör meséi”, a “csend hangja”… ezek nemcsak címek, hanem érzések, amik nyomot hagytak bennem. Finoman, szeretettel. Ez a könyv nem akar meggyőzni. Csak emlékeztet. ...
További információk

Erdős Sándor: Mesevár

-
Kép
  Ez a könyv nem csak egy újabb esti olvasmány volt nálunk – sokkal több annál. Szinte ünnep lett minden alkalom, amikor újra kézbe vettük, és ha egy picit lassabban is haladtunk vele, az nem véletlen. Ki akartam használni minden percét annak, hogy ezúttal a két elsős gyermekem olvasta nekem. Igen, ők olvasták – és én csak ültem, hallgattam, és próbáltam megőrizni magamban ezeket az apró, de annál értékesebb pillanatokat. A meseversek varázslatosak. Egyszerűek, mégis tartalmasak, játékosak, mégis bölcsek. Pont olyan hangulatot árasztanak, amit gyerekként talán nem is tudunk igazán megfogalmazni, de érezzük… és felnőttként visszaköszön bennünk valami ismerős, valami meleg, valami tiszta. A gyerekeim hol nevetve, hol tűnődve olvasták – én pedig néha meghatódtam attól, hogy mennyire rá tudtak hangolódni ezekre a kis szövegekre. És ami igazán különlegessé tette számunkra a Mesevárat, az az, hogy szinte minden verset illusztráció kísér. A rajzok nem csak díszítik az oldalakat – kiemelik...
További információk

Oláh Tímea: Utazás ​a lelkem körül

-
Kép
  Ez a könyv nem csupán egy verseskötet. Ez egy belső utazás, amit Tímea olyan őszinteséggel és lélekkel oszt meg velünk, hogy olvasás közben sokszor úgy éreztem: nem is verset olvasok, hanem valaki odabent megszólít. Azt suttogja: „Figyelj. Itt vagyok. Én is éreztem már ezt.” Az írások hol napfényesek, hol szomorkásak, hol reményteliek – de minden egyes vers egy lélektükör. Olyan sorok ezek, amelyek megengedik, hogy gyengék legyünk, hogy kérdezzünk, hogy újra merjünk hinni. Hogy bármi is történt, még mindig tovább lehet menni. Ahogy haladtam oldalról oldalra, egyre inkább azt éreztem: ez a kötet azokhoz szól, akik már megjárták a mélységeket – de nem akarnak ott maradni. Akik vágynak a fényre, és közben nem tagadják meg az árnyékot sem. A kedvencem talán a „Légy te” és a „Fogom kezed” – ezeknél a soroknál megáll az idő. Olyan emberi és mély érzések bontakoznak ki, hogy nem lehet csak úgy továbblapozni. Ezek a versek ölelnek, amikor senki sincs ott. És ez nagy szó. Ez a könyv azokn...
További információk