Erdős Sándor: Mesevár

 

Ez a könyv nem csak egy újabb esti olvasmány volt nálunk – sokkal több annál.

Szinte ünnep lett minden alkalom, amikor újra kézbe vettük, és ha egy picit lassabban is haladtunk vele, az nem véletlen. Ki akartam használni minden percét annak, hogy ezúttal a két elsős gyermekem olvasta nekem.
Igen, ők olvasták – és én csak ültem, hallgattam, és próbáltam megőrizni magamban ezeket az apró, de annál értékesebb pillanatokat.
A meseversek varázslatosak. Egyszerűek, mégis tartalmasak, játékosak, mégis bölcsek. Pont olyan hangulatot árasztanak, amit gyerekként talán nem is tudunk igazán megfogalmazni, de érezzük… és felnőttként visszaköszön bennünk valami ismerős, valami meleg, valami tiszta. A gyerekeim hol nevetve, hol tűnődve olvasták – én pedig néha meghatódtam attól, hogy mennyire rá tudtak hangolódni ezekre a kis szövegekre.
És ami igazán különlegessé tette számunkra a Mesevárat, az az, hogy szinte minden verset illusztráció kísér. A rajzok nem csak díszítik az oldalakat – kiemelik, kiegészítik, megfoghatóbbá teszik a versek hangulatát. Volt, hogy egy-egy kép segített még jobban elmélyülni a szövegben, máskor új jelentést adott egy-egy sorhoz. Ezek az illusztrációk nem háttérbe szorulnak, hanem együtt élnek a szöveggel – és ez ritka kincs.
Mi ekönyvben olvastuk, de jó tudni, hogy a kötet papír alapon is elérhető – és ez az a típusú könyv, amit tényleg jó kézbe venni, lapozni, nézegetni, újra és újra visszatérni hozzá.
Ez a könyv nekünk egy közös emlék lett. Egy lassú tempójú, szívből jövő, őszinte olvasásélmény, amire biztosan sokáig fogunk emlékezni.
Hálásan köszönöm Erdős Sándornak ezt a meghitt és különleges utazást, valamint a Helma Kiadónak és az MKMT mozgalomnak, hogy lehetővé tették, hogy megismerkedhessünk ezzel a csodaszép kötettel.