Haffner Orsolya A tükörtó

Rejtélyek, titkok és egy elfeledett múlt, amely lassan a felszínre tör – Haffner Orsolya A tükörtó című regénye már az első oldalakon felkelti az olvasó kíváncsiságát. A két idősíkon és több szemszögből kibontakozó cselekmény egy ígéretes, izgalmas nyomozássá érhetett volna össze, ám számomra nem minden szempontból működött teljes egészében.

Elza karaktere kedvelhető, a regény alapkoncepciója pedig kíváló: egy évtizedekkel korábban eltűnt lány titkát főhősünk lassan, mozaikról mozaikra fedezi fel. A múlt és jelen közötti váltások jól elkülönülnek, mégis volt bennem egyfajta feszültség – túl sok a "véletlen" egybeesés, túl gyorsan kapcsolódnak össze a szálak, mintha mégiscsak egy nagy terv irányítaná minden eseményt. Ez a mesterkélt hatás kissé elvett a hitelességéből.

A stílus alapvetően olvasmányos, gyorsan halad vele az ember, de érezhető, hogy ez még nem egy kiforrott szöveg. A szövegismétlések, a túlmagyárazott jelenetek néha kizökkentettek, azt éreztem, hogy nem bízik az olvasóban, hogy össze tud rakni bizonyos dolgokat maga is. Ez része lehet egy kezdő szerző stíluskeresésének, de egy krimiben a feszültség folyamatos fenntartása kulcsfontosságú lenne.

A végső csavar hozott némi izgalmat, ám a katarzis elmaradt. Új olvasók számára kellemes bevezető lehet a krimik világába, de a tapasztaltabb olvasók hiányolhatják a mély karakterfejlődést és a átgondoltabb feszültségvezetést.

Összességében A tükörtó egy kellemes, gyorsan olvasható regény, de a komolyabb krimikhez képest érzelmileg és írásminőségben is elmarad. Egy érdekes alaptörténet, amelyből többet is ki lehetett volna hozni.

Köszönöm a lehetőséget a @smaragdkiado-nak a recenziós példányért.